Kutatómunka

   A könyv második kiadásának "Európa Atlantisza" címet adtam, amellyel azt kívántam hangsúlyozni, hogy a Föld bármelyik pontján lehetett az ismeretlen sziget, de az Európa Atlantisza itt, a "vén" kontinensen virágzott a legnagyobb valószínűséggel. Pontosabban az Égeikumban, a Földközi-tenger keleti medencéjében. A legújabb kutatások eredményei, az összegyűjtött adatok teljesen új felfogásba helyezik Atlantisz történetét. Munkámat újabb fejezetekkel, fotókkal, rajzokkal bővítettem ki, amely a minószi civilizáció tündöklésének és hanyatlásának történetéről szól. Az Égeikum szigetvilága az ősi Ázsia, Afrika és az akkor még szunnyadó Európa közötti tér civilizációs hatások gyújtópontja volt. Ebbe a kulturális olvasztótégelybe illeszkedett szervesen az "eltűnt földrész", Atlantisz. A minószi Kréta jelentős korai mediterrán civilizáció volt, és már Platón idejében is ősinek számított. Nehéz bizonyítani vagy elvetni, hogy Platón művében a minósziak virágzó kultúráját Atlantiszról mintázta-e vagy sem.

   A weblapomon működő fórumon több ezer vélemény, javaslat jelent meg. Olyan emberek verődtek itt össze, akik érdeklődtek Atlantisz legendája iránt. A vitában nem "szobatudósok", hanem felkészült, tekintélyes ismeretanyaggal, tudással bíró szakemberek vettek részt. Van közöttük világutazó diplomata, bibliakutató pap, közgazdász, műkedvelő régész, főiskolai tanár, bölcsész, egyetemista, orvos stb. Az összegyűlt anyag kincsesbánya volt a szerzőnek. A spontán szerveződött "Atlantisz-klub" tagjai rátapintottak az előző könyv erényeire, de apró tartalmi, nyomdai hibáira is. A tudomány fejlődésével, a vizsgálati módszerek finomításával egyre pontosabb képet kaphatunk arról, hogy mi történt valójában az Égeikumban Kr. e. 1628 körül. Akit érdekel a téma, és az eredeti helyszíneket felkeresi, közben hozzáolvas a történethez, a kettő elegyéből biztosabb képet kaphat a minószi rejtély megoldására.

   Vannak írók, akik évente több könyvet is képesek megírni. Nekem a történet feldolgozásához, a helyszínek felkereséséhez 25 évre volt szükségem. Nem akartam a mindenáron megfelelés csapdájába esni, és főleg nem a fantázia világába vezetni az Olvasót. A fotók, rajzok és a történelmi helyszínek valóságosak. Ez a körülmény előnyére válhat a könyvnek. Az elmúlt két évben több tucat könyvet olvastam el, és újabb helyszínek bejárásával gyarapítottam ismereteimet. Meglátogattam az anatóliai Catal Hüyük rejtélyes dombját, eljutottam a szicíliai Etnára és a vulkanikus Lipari-szigetekre, de nem hagytam ki a sorból a spanyolországi El Cogult sem. Harmadszorra is bebarangoltam Krétát, különösen a délkeleti és déli részét. A párizsi, az athéni, az iraklioni, a velencei, a barcelonai és a madridi múzeumok anyagában igen gazdag neolitikus és bronzkori anyagot találtam, nem kihagyva a hazai régészet hihetetlenül gazdag gyűteményét. Egy-egy ilyen "célzott" utazás tapasztalatainak összegzése hitelesebbé teheti a szerzőt, ha a helyszínen is meggyőződik a maga igazáról. Különösen az izgatott, mi késztette a minósziakat arra, hogy palotákat kezdjenek építeni? 2006 nyarán izgalmas kutatásba kezdtem, amikor Kréta palotáit megelőző falvak régészeti lelőhelyeit vizsgáltam. Hétszáz év alatt alakult ki az a sajátos építészeti, társadalmi struktúra, amely megalapozta a minószi civilizáció csodálatos virágzását.

   A legújabb meglepetés és talány a kutatók körében a minósziak jelenléte Anatólia, Szíria, Levante és Egyiptom egyes területein! Több minószi eredetű freskótöredéket találtak a Nílus-deltában, mint Krétán. Mindez azt bizonyítja, hogy a minószi birodalom több kontinenssel állt kereskedelmi, kultúrális kapcsolatban, gondolok itt Kis-Ázsiára vagy Észak-Afrikára. A Théra kitörése után Kréta városai romokban hevertek, de a minósziak sohasem látott szorgalommal építették újjá palotáikat. Nem először - és nem utoljára! Mindazonáltal nincs az a tudós, aki képes lenne egyedül az elmúlt tízezer év történelmi mozzanatait, összefüggéseit hitelesen feldolgozni, mert ennek felderítésére csak egy magasan kvalifikált kutatókból álló csoport lenne képes. Egy ilyen csoport támogatását azonban mellőznöm kellett, ezért a saját szerény eszközeimmel; utazásokkal, a témát bemutató forrásanyag segítségével próbáltam a homályból kibontakoztatni a minószi kultúra hiteles történetét. Ehhez nyújt segítséget a könyv végén szerkesztett táblázat, amely jégkorszaktól mutatja be az emberiség történéseinek legfontosabb állomásait.

   A Földközi-tenger medencéjében az elmúlt tízezer év alatt számos földrengés, vulkánkitörés, gyilkos szökőár, tektonikus kéregmozgás, járvány és aszály pusztított. A szigeteket, illetve az alacsonyabban fekvő tengerparti területeket öntötte el a szökőár. Az emberek emlékezetében a tenger vízszintjének gyors emelkedése sok generáción át megőrződött. Az Atlantisz történetéről szóló mítoszok képződését legfőképp a globális természeti katasztrófák okozhatták. A civilizációnkat sújtó katasztrófasorozat "beégett" az emberiség emlékezetébe. A technológia csúcsán álló minósziak építették a bronzkori Európa első palotáit, melyekből nem hiányoztak a korszerű vízvezetékrendszerek és vízöblítéses illemhelyek. Ismerték az aerodinamikát, míg Hellász földjén jóval szerényebb körülmények között éltek a görögök előőrsei. Ők lehetettek "Európa Atlantiszának" lakói.